Ez több százezer ukrán állampolgár és segítőkész ember napja a világ minden tájáról.
Ez az én napom is. Két éven át, 2022 februárjától 2024 februárjáig az a megtiszteltetés ért, hogy önkéntesként szolgálhattam az ukrán fegyveres erőknél.
Az oroszok február 24-én hajnali 4 órakor kezdték meg a teljeskörű támadást. Én már aznap délután 4 órakor a katonai laktanyában voltam.
Sándor közlegény. Hívójel: „Turista”.
Tudtam-e akkor, hogyan kell harcolni? Természetesen nem. Mint ahogy a legtöbb önkéntesnek – amikor meghoztam a döntést, hogy felveszem a pixeles egyenruhát – abban a pillanatban ez nem számított.
Soha nem szolgáltam még a hadseregben. Az egyetemről a doktori képzésben folytattam tanulmányaimat.
Az teljeskörű orosz invázió kezdetének reggelén megtartottam néhány előadást, aztán elmentem a katonai hadkiegészítő irodába.
Amikor úgy döntöttem, hogy önként jelentkezem a hadseregbe, igazságot akartam, abban a pillanatban helyesen akartam cselekedni.
Az orosz invázió elmúlt 3 éve alatt sokszor féltem. De azon a napon, február 24-én egyáltalán nem éreztem félelmet.
Éppen ellenkezőleg, hihetetlenül magabiztos voltam. Ez nem csak az adrenalin volt.
Ez a magabiztosság végigkísért a hadseregben. Ez azon alapul, hogy nagyon jól tudod, miért vagy egyenruhában, és miért harcolsz.
Én egy felvilágosult, szuverén és európai Ukrajnáért száltam harcba. Egy olyan országért, ahol széles látókörű, erős és boldog emberek élnek.
A hadseregben sok hozzám hasonló emberrel találkoztam. Több száz ukrajnai magyarral is, akik szintén önként jelentkeztek a fegyveres erőkhöz.
Együtt voltunk a lövészárkokban Donyeck és Harkiv régiókban. Ez idő alatt őrmester lettem, szakaszparancsnoki teendőket láttam el.
Nagyon sok ukrán jelentkezett önként Ukrajna védelmére, mert számunkra ez egy egzisztenciális háború a gonosz ellen.
Nem azért, mert nem volt vagy nincs más választásunk, hanem azért, mert mi meghoztuk döntésünket.
Tisztelet minden ukrán önkéntesnek!
… «Rabok legyünk, vagy szabadok?
Ez a kérdés, válasszatok! –
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!» (Petőfi Sándor)
Fegyir Sándor / Facebook page
Опублікувати коментар